„Tisztőtt Mártony sógor, lyó egésségöt és hasolló lyókat kivánok továbbá nálunk is vót mártzius 15-dike mer és öszvedoboltattam a népet, hogy mondok szombat estére mindönki a kösség házánál lögyön harangozás után, az szabadság ünnepe erányába. Hát el is gyöttek. Én osztán ezt a beszédöt mondtam nekik, hogy mondok:
– Tisztőtt kösség, tudom, hogy nints mindönik háznál kalendárijom, mert kinek tellik, kinek nem tellik, de a kinek nints is kalendárijoma, mindön esztendőbe tuggya mög, hogy mikor van mártzius 15-ödike? Mert ez nevezetös jelös nap. Ezön a napon kezdődött az szabadság. Az urak mindönfele mögünnepelik ezt a napot, pedig a népnek köllene jobban mögünnepölnie. Mér? Azér mer a zurak mindig szabadok vótak, de a népek jobbágyok vótak annak előtte, oszt akkor verettek rájok 25-töt a zurak a mikor akartak. Hát ettül szabadultunk mög főképpen és ezér hijják ezt a szabadság napjának.
Minekutána igy mögmagyaráztam, hogy ezt mártzijus 15-tödikének köszönhettyük, mindönki helyösölte, hogy ezön a napon mindön esztendőbe ünnepöjjünk, oszt ha lösz könyv a kaszinóba a szabadság háboru történetérül, hát akkor én abbul fönnszóval olvassak, de ha nem lösz könyv a jövő esztendőbe se, akkor ne olvassak, hanem az utána következő esztendőbe olvassak ha akkor lösz könyv.
Továbbá, hogy most mán az én ábrázatomat mög Durbints sógorét képes levelező papiroson kűdözgetik egymásnak a zurak, a zannyukom szigyölli, hogy aszondi mezitláb van kend leábrázolva.
- Hadd el mondok, láthati akinek szöme van, hogy ott a tsizma előttem, tsak azér nem huztam föl, hogy könnyebben essék a levélirás.
Tovább aztán igy vót a mártzijus 15-t. A beszéd végin azt mondtam a népnek, hogy mondok közös vatsorát illenék önni mint más hejön olvassuk, de mivelhogy mink vatsorára tsak bablevest szoktunk önni, hát ögye mög kiki otthon, oszt utána gyöjjön el, mert nem a bableves a fő hanem a hazafiság.
Hát ugy is lött. Hanem a zembörök elhozták a tsutorájukat is, oszt mögemlékeztünk Kossuth apánkról is mög a költőrül, aki talpra állitotta az magyart. Előlép oszt Balog sógor oszt aszondi, ojan szépön beszélt kend biró sógor, hogy az vóna a kérésünk mongya el mégögyször. Hát én el is mondtam, de hogy Burutz Jóska mán italos vót, minduntalan belekajabált a beszédömbe.
- Hallgass mondok mert bizony rosszul jársz!
De tsak lyárt a szája. Mert nagyra vót vele, hogy fuvarba lyárt oszt bő áldomást ivott.
- Hallgass, mondok, mig lyól vagy.
Mikor oszt oda értem a szóval, hogy a jobbágy embörre a régi idóbe gyakorta ráverték a huszonötöt, mögen belekiját, hogy aszondi :
- Ugy köllött nekik!
- Hallgass mondok, mert mán haragszok.
De tsak tovább beszélök, hogy mondok, hát ezt a szabadságot ünnepöjjük ma mög mindönféle szabadságot.
Mögen közbe kiátt Burutz, hogy aszondi:
- Hát ha szabadság van, akkor én is beszélhetök.
No erre mán fölforrantam:
- Ejnye azt a vertyogó tütskit a zapádnak, hát velem mersz e teréfálni? Elő azt a derest!
Ojan huszonötöt vágattam rája, hogy még ma is tapogati.
Mejhöz hasolló lyókat kivánok
Göre Gábor
biró úr.”
Gárdonyi Géza: A pesti úr
E napló-jegyzet nem jelenik meg, ha nem válok boldog tulajdonosává és olvasójává Pozsonyi Ádám: Göre Gábor mint filozófus c. legújabb kötetének.
