Mi van rudol Rudolf Hess-szel?

Hess gépének roncsai a skóciai Bonnyton Moor közelében.
1941. május 10.

– A nácik nem demózhatnak egy náci emlékére, aki az életét kockáztatva repült Angliába, hogy a béketárgyalásokat folytasson. Ön szerint gáz, hogy a rend őrei –nyilván önálló döntés mentén– béketüntetéseket tiltanak be a héten?
– Igen.
– Köszönöm az interjút.


Kapcsolódó Bombagyár czikkek:

1. Mi a baj a nácikkal? A Rudolf Hess-ügy margójára
2. Bombagyár: Flashmob Horthy Miklós emlékére Rudolf Hess halála évfordulóján

S egy ellenkultúrált vélemény: A neonácik mellett, de nem velük…

Végül Hessről is essék pár szó, csak mert még e feneséges demokrata légkörben elveszíthetem a személyi igazolványom, és vérebek elé vetnek. Ha nem fixálom ezt a menő dolgot. Tehát R. Hess 1941-től '87-ig 46 évet ült a hűvösön. Senki, a nürnbergiek közül nem ült ennyit. Feltehetőleg 93 éves korában meggyilkolták. Nem kívánom egyoldalúlag megítélni. Azt is rebesgetik, hogy csak taktikai békét kívánt kötni, hogy elkerüljék a kétfrontos háborút. Nos, ez is csak egy feltevés. Annyi biztos, hogy végülis a (szabad) életét áldozta fegyverletételért. Ez a momentum függetlenül szemlélve attól, milyen törvényeket dolgozott ki otthon, bizony elismerésre méltó, tehát menő. Az, hogy ma mit kezdenek vele a neonácik, nem befolyásolhatja a személy megítélését.

Kiegészítés

„Felmerül a kérdés, hogy ha Hesst, akit csak két vádpontban találtak bűnösnek, negyven évig bezárva tartották, a sokkal nagyobb bűnöket kitervelő és abban aktívan részt vevő más náci veze­tőket miért nem? A válaszra még legalább nyolc évet várni kell: az angolok ugyanis minden Hess-szel kapcsolatos iratot 2017-ig titkosítottak, és szigorúan elzártak a nyilvánosság elől.” – Hetek.hu

Frissítés (2010 január): Ez a bejegyzés sokáig látható volt „Rudolf Hess igenis menő” címmel. Ez idő alatt sokat gyötrődtem, vállalhatom-e a fent írottakat. Aztán úgy döntöttem, jobb lesz mindenkinek, ha leveszem. Így hónapokig láthatatlan volt. Ma újra olvashatóvá teszem bízva abban, hogy az új cím elfogadható értelmezésbe helyezi a leírtakat. Keveset tudunk mi erről a fura figuráról ahhoz, hogy lemenőzzük. Ennyi.

Esti mese mára

Volt egyszer, hol nem volt...

Tomas kollégám egy kis cseh faluból származik, 150 ember az egész. Van ott is kultúrház (a Nemesvámosi pontos másolata), amit egyszer rendezvény céljából kibéreltek. Az öreg Cerny apuka (Tomas apja), aki valami kultúrház-felelős a faluban ki is ment, hogy megnézze, rendben mennek-e a dolgok. A büfés bácsi örömmel jelentette, hogy isznak mint billenős ZIL hegymenetben. Ekkor látja ám az öreg, hogy ezek meg mind kopaszok és mind más nyelven beszélnek. Nemsokára a helyi liberális erők hívták is a rendőrséget, hogy itt meg náciveszély van. Annak rendje és módja szerint meg is jelent a cseh droidsereg, akik aztán a rövidebb hajúak jogászának tanácsára az épületen kívül maradtak, elvégre baj nem történt, az egyedül bent tartózkodó büfés 2 évi sörkészletét ekkorra már eladta, 2x fordult a fia a boltból, valahogy nem érezte magát veszélyben. Éjfélre meg is beszéltek mindent, majd csendben távoztak. A rendőrség kivonulásának költsége a falu éves költségvetését meghaladó összeg volt. Így ért véget egy nemzetközi skin-head találkozó...
forrás: TheMachinist

A Becsület Napja egy nemnáczi(!) horthysta szemszögből: Miért nem megyek ki a Hősök terére? (Bombagyár)

Más:
Hétfőn Csalán Levél szállingózott Országunkban. Kapd el, hátha megcsíp!

Csíp és hasznos is

Szombaton kiküldtem a Csalán Egyesület hírlevelét.
Ha véletlenül nem kaptad volna meg, itt elérheted.

Megnéztem az Acélbakancs c. filmet. (Éljen a Bombagyár Torrent!)
Megrendítő alkotás, valódi bekapcsolódás (nem pedig kikapcsolódás).

A gázai népirtás további érzelmi átéléséhez, nagyon ajánlom a Bartók Rádió múlt hét vasárnapi adását. 18 óra 18 perc 18 másodperc: Egy óra világzene: Alvarez Calixto darabaja, melyet egy argentin egyetemi kórus énekel. Vokális darab, 2008-ban a rádió hallgatói, és hangmérnökei által is egyértelműen legkedveltebb világzenei alkotás, mely a dél-amerikai indiánok kiírtásáról emlékezik meg. Kötelező darab, szívszaggató élmény! (A lejátszásához RealPlayer szükséges.)

Frissítés (2010. január 11.): Youtubeon megtekinthető Calixto mű.

Az ilyenek miatt olvasok Bombagyárat

Amúgy tudtátok, miért nem mi termeljük ki az olajat, miért amerikai cégek? Mert 1945-ben hadikárpótlás címen megkapták az amerikaiak a kitermelés jogát. Biztos nagyon nagy kárt okoztunk nekik azzal, hogy fogyasztottuk a bombáikat.

Romakérdés romák között

Bombagyár: Népirtás vagy Lakatos Attilák?
Miskolc: Cigánybűnözés

Józanul a tegnapi pesti eseményekről

Egy tömör értékelés, amivel egyetértek:

Ezt elkúrtuk! De véleményem szerint a szervezés is kritikán aluli volt... Hol voltak azok a "rendezők", akik feladata lett volna megfogni, lecsillapítani a tömeget, illetve kiszűrni a provokátorokat, beépített embereket? Sehol...

Kb. mindent leromboltunk, amit a nemzeti oldal két év alatt felépített. Gyurcsány és a Kolompár féle cigánycsürhe rajtunk röhög és bassza meg nem ok nélkül. Nem vagyok híve az erőszaknak, de nem vagyok nyúlszívű sem. Szükség van az úgynevezett harcosokra is, de ha senki sem tudja kordában tartani őket (tegnap bizonyossá vált, hogy még Budaházy Gyuri sem), akkor veszíteni fogunk és meg is érdemeljük!

Szervezetlenek voltunk, ostobák, felelőtlenek, 30-40 ember miatt kell most több ezer magyarnak szégyenkeznie... Mérhetetlenül szomorú, egyben dühös vagyok!

Bombagyár, Tomcat:

Idióták és provokátorok Blog - Tomcat

2008 szeptember 21. 01:09:00

Néhány órával hazaérkezésem után már tisztább a dolog. Egy kicsi innen, egy kicsi onnan: mi történt a Hősök tere és a Szabadság tér között? Hogyan lett a békés és méltóságteljes vonulásból őrjöngés, könnygáz, repülő sörösüvegek?

Az Index egyik fényképén az látható, amint egy huszonéves fiú az Andrássy úton vonulva elegáns horogkeresztes karszalagot húz. Tökéletesen elkapott pillanat, mehet a New York Times fotórovatába, s borítékolom, fog is. Miért? Mert nekik ez kell. Valahol, egy drága bútorokkal berendezett szobában most örömünnepet ülnek azok, akik ellen vonultunk. Sikerült! Bejöttek a csőbe! Meg tudtuk mutatni, hogy igenis, ez egy részeg csőcselék, nácik és fasiszták, s ehhez nem kellett más, mint pár még részegebb hülye.

A csőcselék attól csőcselék, hogy fegyelmezetlen. Csürhe, amely tombol. Amit nem irányít senki. Amelyben, ha elrikkantja magát egy idióta akciónyugdíjas, hogy "ott vannak a zsidók", már repülnek is a sörösüvegek. Azt se tudják, miért, de jól néz ki, ahogy repül, a rendőrt meg utáljuk, szóval ha felé repül, abból nagy baj nem lehet. Az ilyen tömegnek nem kell más, mint az alkalom. Lesz itt horogkereszt, meg avanti Mussolini, persze kikérjük magunknak, ha lefasisztáznak. Mármost aki pedig egy magyar tüntetésen horogkeresztet visel: vagy idióta, vagy provokátor. Egyikre sincs szükségünk.

A de facto vezérek pedig tűrik, és megmagyarázzák, miért kell efölött szemet hunyni. Fontosak ezek az emberek, hiszen ők harcolnak, mondják. Hát én most nem hunyok szemet. Amikor családok felé repül a sörösüveg, akkor nem fogok. Amikor az enyéim fuldokolnak a könnygázban, mert pár ökör viccesnek találja, hogy köveket hajítson a rendőrök felé, nem fogok. Nem érdekel, hogy a rendőrök egyébként is ugrásra készen várták, hogy végre lőhessenek! Annál inkább nagy a vezér felelőssége, aki odavezeti az embereket. Nem hunyok szemet, mert ezek az emberek nem értem harcolnak, hanem ellenem. Én a nevemet adtam ahhoz a zászlóhoz, amit ma ezek az idióták bemocskoltak. Tőlem megsértődhet akármelyik önjelölt néptribun, vezérszurkoló, akárki. Nem érdekel az álszent magyarázkodás, hogy szükségünk van a huligánokra. Igen, van, de nem így. Mert mit ér az erő, ha nem uralod?

A Hollán Ernő utcában épp azért féltek tőlünk, mert uraltuk az erőt, amit a Jóistentől kaptunk. Ez itt most más volt. Tudom, hogy lesz néhány baromállat, aki személyes sértésnek veszi, hogy kritizálni merészelem, és holnapról árulónak nyilvánít, de tessék, gyere ide, te barom, verjél agyon mindenkit, aki nem ért veled egyet, és akkor majd megmentjük Magyarországot, fehér lesz és zsidómentes, pont.

A mai nap nagyon-nagyon komoly erkölcsi kárt okozott a nemzeti radikalizmusnak. Ostoba módon belevezették közösségünket Gyurcsány csapdájába. Ki tagadhatja, hogy Morvai Krisztina annak a tömegnek tartott beszédet, amely később horogkereszttel, Mussolinit éltetve tört-zúzott? A kutyát sem érdekli, hogy nem mindenki tett így. Ki tagadhatja, hogy a "törvényes rend védelmezőinek" ismét könnygázzal kellett szétzavarnia az agresszív csőcseléket? Nem, senkit sem érdekel annak a kétezer embernek a véleménye, aki ott volt. Annak a tízmilliónak számít, aki a tévében látta, amit megmutattak neki. Azt a mesejátékot, amelyben néptribunjainknak hála, mind a kétezren statisztaként vettünk részt.

Tetszik-e vagy sem: Kolompár Orbán fényes győzelmet aratott a Budaházy-Toroczkai duón. Neki lett igaza a tévében. Az teljesen mindegy, hogy hány cigányt hozott össze, hogy Gyurcsány mit mondott a Kossuth téren kornyadozó öregasszonyoknak, és az is, hogy a rendőrök fújtak-e be könnygázt a Hazatérés Templomába, vagy sem. Vezéreink, miután ellentmondást nem tűrően lesöpörtek minden békés kezdeményezést, úgy nekirongyoltak fejjel a falnak, hogy attól koldulunk - Mi Magunk. Azokat a sörösüvegeket a mi nevünkben dobálták. Azt a horogkeresztet az én nevemben is viselték. Hát én ebből nem kérek, köszönöm. Nem kívánom tolerálni azt, ami élet- és magyarellenes. Ilyen például az önteltség és az ostobaság. Akkor sem kell, ha árpádsávos zászlóba csomagolják.