A hétfejű sárkányaimról

	Mostan pedig hatalmas dögöket látok. Messzi nyúló végtelenbe sorjáznak, míg a vége tán egy apró pont - tán nem is látom. Sűrűn sorakoznak szorosan egymás mellett, rendben. Mindnek hét nyaka, és hét feje van. Kőröznek, gurguláznak, nyújtják ronda nyúlványukat, ágaskodnak. Csend van, szél sem fú, néma gomolygásuk zavartalan. Igazságérzetem szép-jóslón jelez, mert nekem ott kell állnom! (Derék bárdom szövi e fura álmom.) Legkisebb királyfiként közöttük! Bokámon megannyi sebtől megrogyva bár, de törve nem, hiszen - és hiszem - kezemben fénytől izzó pallos hivatott szegni minden darabját az acsarkodó fejeknek. Hányszor hét még a sárkányfej, melylyel meg kell küzdenem, melyet le kell győznöm? Hogy elmondhassam: Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.