Unni azért szabad, ugye?

Nem tagadom a cigánybűnözést, de unni azért szabad, ugye? Igaz, nem is egyszer voltam áldozata az akutálszujjektumnak, dehát ami sok, az kérem sok! Miért nem a teszetosza rendőrséget fikázzuk ilyen vehemenciával? Egy szó nem esik a Száguldunk-és-Félünk zsaruinkrúl! Ejh! Tessék Posta Imrét is olvasni néha. És azt érzem, elvtársaim túllőnek a czélon. Rásszistááák!

Mitán megmondtam, térjünk más témára, tegnap ...jajj, megemlékezésen is jártam... de előbb a könyveim:

• Julius Evola: Orientációk — A lényeg! Amilyen pici, olyan izgalmas!
• Julius Evola: A szexus metafizikája - Csak nem hagyhattam a polcon! :-)
• Határ Győző: Özön közöny - Ezt megláttam, és megszerettem.
• Eduardo Rózsa-Flores, Földi József: Meghaltunk, és mégis élünk - Igaz történetek a nemzetközi brigád harcosairól a balkáni háborúban - Kötelező darab. Nekem. :-)
  

Nem szakadt rám a Nemzeti Bank, hanem az Eötvös Károly Megyei Könyvtár.

Épp arra jártam. Ésés a Hungária Étteremben is elcsíptem egy megjegyzést, hogy az egyemisták is leróják kegyeletüket. Kvázi véletlenül csöppentem tehát bele. Nem gondoltam volna —nem gondoltam semmire— de nagyon megható volt az a sok megrendült tekintet. Szokás becsülni, tehát kb két-háromszázan lehettünk. Nem volt szónoklat, csak csend volt. A város moraja távoli lett. Külön elgondolkodtam, hogy milyen az, amikor ebből is political tőkét nyomorítanak a politikusok. Kussoljatok.