Tigrislovaglás - Késő az ellenállásra?

Az ifjúság támogatja a Lisszaboni Szerződés elfogadását. Úgy vélik, a gazdasági versenyképességünk csak így, fokozott hatalmi koncentrációval őrizhető meg a világ többi földrészével szemben. A még megmaradt szuverenitásunk nemzetek feletti testületek részére történő átadásával.

Az ifjúság nem szavazott, vagy nemmel szavazott december 5-én. Úgy vélik valódi fenyegetettséget képviselnek gazdaságunk számára. Azok ott.

Az ifjúságon kívül más most nem is érdekes. Egyenlőre még közéjük tartozónak érzem magam. Ha tehát mi volnánk a jövő záloga, nem mindegy mit gondol a mai apolitikus fiatalság. Azok, akik nem foglalkoznak közélettel, mert az fölösleges feszkót hozna az amúgy nekik sem könnyű életbe. (Tagadom az ifjúság felhőtlenségét!)

Mi pedig, –újabban magunkfajták– valóban csak az irányított csendes kisebbség lehetünk, akiknek esélyük sincs az épülő világkormánnyal és annak ostobává tett embertömegeivel szemben? - kérdezi Blogin, a Bombagyár egyik legkonspiráció-komplexusosabb bejegyzésének végén.

Talán van egy esélyünk valamiféle váltásra. Jahh, a forradalom. Legyen nemzeti. Oszoljon a Parlament of Hángeri! Hát, hogy ennek eredményessége miért naivitás, később szeretném kifejteni.

Talán van egy esélyünk, ha olyasmi történik, amit nem tudnak újabb szájízüknek megfelelő forgatókönyvekkel követni. Hamarább omlik magába a rendszer. Magától, vagy ráhatással. Teljesen mindegy.

Addigis marad nekünk a tett, a tett szépségéért, igazáért. Szerencsés áldottak számára a tiszta forrásból kortyolás élvezete, áhítata.

Meg kell tapasztalnunk a nemzet feletti miliőt. Nem az akárhol jól érzem magamét, hanem az itthon természetességének felfelé haladó elhagyását.

Figyelembe véve azokat a jellemzőket, amik e Sötét Kor sajátjai, az egyetlen logikusnak tűnő javaslat: mindenki kepesszen a saját üdvéért, ahogy éppen tud. A korszak nem fog a mi kedvünkért hamarabb, vagy kellemesebben végetérni. Tegyük hozzá, Isten nem azért rendelkezhetett e korszakokról, hogy másképp történjék.

Sok képet nyitottam, a vászon még festékre vár, ha Isten is úgy akarja, nem marad el. ;-)